A falu, ahol élek: Vál.
Váli bejegyzéseimhez KATT IDE
...és néhány fotó és írás látható itt is:
A torony
A torony előlről
A gótikus toronyról, amely a katolikus templom mellett áll, nem maradt fenn sok adat, feljegyzés vagy rajz. A régészek megállapítása szerint nemcsak torony volt, mint a vele egyidőből származó zsámbéki, nem lakótorony, mint pl. a nagyvázsonyi. Látszik ez a terjedelméből és az emeletenként megismétlődő befalazott ablakokból is. A torony sok viszontagságot állt ki. Mint lakótorony beletartozhatott az Árpádházi királyok Tolna felé húzódó védelmi vonalába.
Szakértők a torony építését a 12-13. századra teszik. Az ősi templom háromhajós, középkori építmény volt, 120 cm vastag falakkal. A hatalmas ősi templom és torony szintén a település kora Árpád-kori jelentőségét húzzák alá.
Fák ágai takarják a templom felől
A templom felől
Rálátás a szőlősből
Belülről
Belülről
Őszi kép
Havas torony
Az ősi toronyról a püspöklátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitatiok) 1828-tól kezdve azt írták, hogy már a harmadik templomot szolgálja. Az első volt a 12-13. században épült háromhajós templom, amelynek a hátsó részén volt a torony, az eleje lenyúlt a mai úttestig, az oltára pedig ott állhatott, ahol most a kettős kereszt látható. A másodikat ennek az ősi templomnak a romjain építették fel. A törökök azonban felgyújtották a várrá átalakított templomot, a tornyot pedig lőporral felrobbantották.
Havas kép
A Szentháromság szoborral
A teteje - a nagyapám is dolgozott rajta
Az ősi templom tornya a harangok őrzési helye a török utáni időkben is és ma is. A Canonica Visitatio szerint a toronynak 3 harangja van. A legnagyobb 2 mázsa 30 kg, 1732-ben áldották meg. A következő 80 kg körüli, a reformátusoktól vették el az oldalkápolna visszavételekor. A kisebbik 60 kg körül volt, és a komáromi jezsuiták rendház főnöke adományozta.
A kereszt, ahol az oltár állhatott valaha
Madarak Válban
Már többször írtam itt a blogon a kertünk madarairól (ld. itt). Nos idén is szorgalmasan kattogtatjuk a fényképezőgépet a nagyfiammal.
Az idei gyakori vendégeink a tengelic, a zöldike, cinegék, fácánok (róluk még lesz kép) és egy igen szép meggyvágó. Jó nézegetést!
A Váli-víz partján
A Mezőföld területén homokos és lösszel borított területek váltakozása jellemző. Éghajlata kontinentális, nyáron jellemző a szárazság, a veszteséges vízháztartás. A falut átszelő Váli víz völgye a legszebb példája a Mezőföldön húzódó északnyugat-délkeleti irányú egyenes törésvölgynek. Tengerszint feletti magassága Válnál 110 m.
Változatos élőhelytípusokat találhatunk a völgyben egymás mellett, például a száraz füves puszták, homokpuszták, futóhomokos területek, illetve a nedvesebb klímájú láp- és mocsárrétek, láperdők váltakoznak.
A Váli víz völgyünkben regionális jelentőségű ökológiai folyosó, amely mentén a vizes élőhelyekre jellemző értékes növénytársulásokat találhatjuk meg. A folyó és a mellette lévő kiterjedt rét változatos területei kiváló költő- és táplálkozóhelyei a különféle madaraknak, emlősöknek és egyéb állatfajoknak, amelyek közül sok természetvédelmi oltalom alatt áll.
A víz a Kisköz felől
A kétlyukú híd a Sétatér elején
A völgyben az 1-2 méteres ártéri üledék alatt találjuk a 2- 10 m vastagságban fekvő durva homokkal kevert kavicsréteget. A kavicsszemcsék nagysága alsószakasz jellegű folyami lerakódást mutat. A kavicsréteg vastagsága alapján úgy tűnik, hogy ezt a lerakódást az egész völgyfenék szélességét betöltő folyam, feltehetően a Duna-ág munkája végezte, amely az óholocén időktől kezdve mederfeltöltő jelleggel működött. Ezzel egyidőben az egész völgy a jégkor után lassan megsüllyedt. A mai csekély vizű Váli pataknál is jól megfigyelhető az állandó feltöltődés.
De térjünk vissza fotótémánkra, a vízre. A völgyben folyó víz a Vértes és a Gerecse aljában több forrásból ered, két főága Felcsút határában egyesül.
A lemenő nap fénye megcsillan a víztükrön...még utoljára :D
A befagyott Váli-víz
Értékes és szép a Váli víz, vigyázzunk rá!
Kép és szöveg: Fiskus Olga
(forrás: Vál, Fejezetek a község történetéből és néprajzából, 1997., ISBN 963 03 42 286)
A kastély
Bár a kórház Székesfehérváron állt, s mindenhova írhatom - egyébként egyik kedvenc városom - nevét, szülőfalumnak mégis Vált tekintem, hiszen az egyetemi évek kitévelével csecsemőkorom óta itt élek. A most leesett, bár nem fél méter, hó jó kis fotótéma. Lássuk először Vál ékét, s egyben szégyenét (merthogy rettenetesen lerobbant állapotban áll...hogy miért, ebbe most nem mennék bele....).
Dióhéjban a történetéről: Az épületben a török kiűzése után – egészen 1773-as feloszlatásukig – a komáromi jezsuiták rendháza működött, majd Ürményi József státusz-miniszter kapta ajándékba Mária Teréziától, a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréseként. Ürményi József az addig földszintes épületre még egy szintet építtetett, s ekkor alakult ki ma is látható U-alaprajzú formája. Gyerekkoromban ide jártunk, ha valami ünnepség volt, itt voltak a bálok is. Ide jártunk péntek-szombat este ping-pongozni, beszélgetni, könyvtárba.... A kastély most teljesen üres. Várjuk, hogy mi lesz belőle és mikor.
Bár a rusztikus szép, azért a kilógó téglafal javításra szorul inkább.
A főbejárat
A lemenő nap szépen megvilágítja a kastélyt.
Fotók és szöveg: Fiskus Olga (két mondat a wikiről van)
No comments:
Post a Comment