Barangolások Vál környékén - Nagyezerjófű

Mostanában a legkisebbel vagy az összessel :D a nyakunkba vesszük a vidéket, meg néhány masinát és eljárogatunk fotózni. A minap nagyezerjófűre bukkantunk. Mivel eddig csak képen láttam én is, kicsit bizonytalan voltam. Főleg azért is, mert először olyanokat találtunk, amelyek még nem nyíltak ki. De aztán a hegytetőn, az Ökörállás-hegyen virított néhány szép kinyílt példány is. 

A növény neve latinul Dictamnus albus. Sok-sok népi neve is van: boszorkányfű, erősfű, kőrislevelű-ezerjófű, ditamos, ezerjófű, kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű, szarvasfű, szarvasgyökér. A növény magyarországon védett!!!

Szép, nagyra nőnek, Borinak (2 éves mindjárt) a mellkasáig értek. Igazán impozáns, nagy fehér virágai vannak.

A növény izgalmas mivolta abban is keresendő, hogy gyúlékony (!!) illóolajokat bocsát ki, ezek miatt néhányan a bibliai égő csipkebokorral azonosították.

Egykor sebek kezelésére is használták, mint az alábbi idézetben Arany megörökítette.

„Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,

Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,

Fut hideg forrásnak enyhítő vizére,

És ezerjófűvet tépni a sebére;”

– Arany János: Toldi

Reuma és menstruációs fájdalmak kezelésére is jó, a homeopátia is használja. 

A nagyezejófüvet ne nagyon fogdossátok, mert az erős citrusillatú, sűrű, ragadós, vöröses színű mirigyszőrökkel borított virágzat és a termés érintése a fototoxikus reakciót kiváltó furokamarinok miatt hólyagos bőrkiütést is okozhat. 

Fotók és szöveg: Fiskus Olga