Szülőfalum, Vál - A torony

A torony előlről

A gótikus toronyról, amely a katolikus templom mellett áll, nem maradt fenn sok adat, feljegyzés vagy rajz. A régészek megállapítása szerint nemcsak torony volt, mint a vele egyidőből származó zsámbéki, nem lakótorony, mint pl. a nagyvázsonyi. Látszik ez a terjedelméből és az emeletenként megismétlődő befalazott ablakokból is. A torony sok viszontagságot állt ki. Mint lakótorony beletartozhatott az Árpádházi királyok Tolna felé húzódó védelmi vonalába.






Szakértők a torony építését a 12-13. századra teszik. Az ősi templom háromhajós, középkori építmény volt, 120 cm vastag falakkal. A hatalmas ősi templom és torony szintén a település kora Árpád-kori jelentőségét húzzák alá.

Fák ágai takarják a templom felől

A templom felől

Rálátás a szőlősből

Belülről

Belülről

Őszi kép

Havas torony

Az ősi toronyról a püspöklátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitatiok) 1828-tól kezdve azt írták, hogy már a harmadik templomot szolgálja. Az első volt a 12-13. században épült háromhajós templom, amelynek a hátsó részén volt a torony, az eleje lenyúlt a mai úttestig, az oltára pedig ott állhatott, ahol most a kettős kereszt látható. A másodikat ennek az ősi templomnak a romjain építették fel. A törökök azonban felgyújtották a várrá átalakított templomot, a tornyot pedig lőporral felrobbantották.

Havas kép

A Szentháromság szoborral

A teteje - a nagyapám is dolgozott rajta

Az ősi templom tornya a harangok őrzési helye a török utáni időkben is és ma is. A Canonica Visitatio szerint a toronynak 3 harangja van. A legnagyobb 2 mázsa 30 kg, 1732-ben áldották meg. A következő 80 kg körüli, a reformátusoktól vették el az oldalkápolna visszavételekor. A kisebbik 60 kg körül volt, és a komáromi jezsuiták rendház főnöke adományozta.




A kereszt, ahol az oltár állhatott valaha

Reggeli áhitat 5. - Áldás

Szülőfalum, Vál - A Váli-víz partján

A Mezőföld területén homokos és lösszel borított területek váltakozása jellemző. Éghajlata kontinentális, nyáron jellemző a szárazság, a veszteséges vízháztartás. A falut átszelő Váli víz völgye a legszebb példája a Mezőföldön húzódó északnyugat-délkeleti irányú egyenes törésvölgynek. Tengerszint feletti magassága Válnál 110 m. 

Változatos élőhelytípusokat találhatunk a völgyben egymás mellett, például a száraz füves puszták, homokpuszták, futóhomokos területek, illetve a nedvesebb klímájú láp- és mocsárrétek, láperdők váltakoznak. 

A Váli víz völgyünkben regionális jelentőségű ökológiai folyosó, amely mentén a vizes élőhelyekre jellemző értékes növénytársulásokat találhatjuk meg. A folyó és a mellette lévő kiterjedt rét változatos területei kiváló költő- és táplálkozóhelyei a különféle madaraknak, emlősöknek és egyéb állatfajoknak, amelyek közül sok természetvédelmi oltalom alatt áll. 

A víz a Kisköz felől

A kétlyukú híd a Sétatér elején

A völgyben az 1-2 méteres ártéri üledék alatt találjuk a 2- 10 m vastagságban fekvő durva homokkal kevert kavicsréteget. A kavicsszemcsék nagysága alsószakasz jellegű folyami lerakódást mutat. A kavicsréteg vastagsága alapján úgy tűnik, hogy ezt a lerakódást az egész völgyfenék szélességét betöltő folyam, feltehetően a Duna-ág munkája végezte, amely az óholocén időktől kezdve mederfeltöltő jelleggel működött. Ezzel egyidőben az egész völgy a jégkor után lassan megsüllyedt. A mai csekély vizű Váli pataknál is jól megfigyelhető az állandó feltöltődés.

De térjünk vissza fotótémánkra, a vízre. A völgyben folyó víz a Vértes és a Gerecse aljában több forrásból ered, két főága Felcsút határában egyesül.

Az észak- mezőföldi területekre a kis vízhozamú és ingadozó vízjárású vízrendszer a jellemző, amely a Duna jobboldali vízgyűjtő területéhez tartozik. A Váli és a Szent László víz kevéssel a torkolat előtt egyesül és Adony előtt, Sinatelepnél ömlik a Dunába.

A lemenő nap fénye megcsillan a víztükrön...még utoljára :D

A befagyott Váli-víz

Nemrég a bányászat miatt alig volt víz, de amikor azzal felhagytak, újra egész sokat látunk. Még emlékszem olyanra, hogy kajakosok vagy tán kenusok, de mindenesetre evezősök is mentek rajta, sőt gyerekkorunkban nem volt ritka a horgászat sem. Mindenesetre sokat játszottunk a folyó partján.

Értékes és szép a Váli víz, vigyázzunk rá!

Kép és szöveg: Fiskus Olga 

(forrás: Vál, Fejezetek a község történetéből és néprajzából, 1997., ISBN 963 03 42 286)

Szülőfalum Vál - A kastély

Bár a kórház Székesfehérváron állt, s mindenhova írhatom - egyébként egyik kedvenc városom  - nevét, szülőfalumnak mégis Vált tekintem, hiszen az egyetemi évek kitévelével csecsemőkorom óta itt élek. A most leesett, bár nem fél méter, hó jó kis fotótéma. Lássuk először Vál ékét, s egyben szégyenét (merthogy rettenetesen lerobbant állapotban áll...hogy miért, ebbe most nem mennék bele....).

Dióhéjban a történetéről: Az épületben a török kiűzése után – egészen 1773-as feloszlatásukig – a komáromi jezsuiták rendháza működött, majd Ürményi József státusz-miniszter kapta ajándékba Mária Teréziától, a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréseként. Ürményi József az addig földszintes épületre még egy szintet építtetett, s ekkor alakult ki ma is látható U-alaprajzú formája.  Gyerekkoromban ide jártunk, ha valami ünnepség volt, itt voltak a bálok is. Ide jártunk péntek-szombat este ping-pongozni, beszélgetni, könyvtárba.... A kastély most teljesen üres. Várjuk, hogy mi lesz belőle és mikor.

Bár a rusztikus szép, azért a kilógó téglafal javításra szorul inkább.

A főbejárat

A lemenő nap szépen megvilágítja a kastélyt. 

Egy kicsit más szögből....

Fotók és szöveg: Fiskus Olga (két mondat a wikiről van)