A medvékről....

FIskus O: Bucimaci

A barna medve a ragadozók rendjébe tartozó faj, melynek sok alfaja van. A barnamedve a medvefélék legismertebbje. Északnyugat-Amerika és Eurázsia sarki és alpesi tundráin, fenyveseiben, esetenként vegyes erdeiben él.

Fiskus O: Micsoda fogak

A barna medve a 19. századig nem csak Ázsia mérsékelt égövi és hidegebb területein, hanem úgyszólván egész Európában is gyakori volt. Az európai barnamedvék ma már azonban csak néhány magasabb hegységben találhatók meg, például az erdélyi Kárpátokban jelentős a számuk.

Fiskus O: Harc

Fiskus O: Micsoda csapás!

 A barnamedve főbb jellemzői: erőteljes testfelépítés, sokgumós zápfogak, talponjárás, jó szaglóérzék, gyenge látás. Tápláléka vegyes, elsősorban növényi eredetű anyagok, úgy mint füvek, bogyók vagy gumók. A barnamedve alapjában véve magányos állat, kivéve a bocsok által kísért anyáktól. A téli hónapokban – amikor kevés táplálékot tud találni – barlangokban és más védett helyeken húzza meg magát.

Fiskus O: Maci Laci

Fiskus: Hello

 Teste 1–3 m hosszú, tömege ennek megfelelően 100–800 kg. Ősszel nagy jelentősége van a zsírtartalékolásnak, ami a téli alváshoz szükséges. Nappal és éjjel is tevékeny, de ha üldözésnek vagy gyakori zavarásnak van kitéve, teljes éjszakai életmódra tér át. Óvatosságuk miatt az embert messziről elkerülik, így szemtől szembe ritkán lehet velük találkozni.

Fiskus O: Családi idill

Tavasszal nagyon lesoványodva bújnak elő rejtekükből, ilyenkor sok zöldet esznek, hogy emésztésük újra beinduljon. Tekintettel, hogy mindenevő: füvet, leveleket, rügyeket, bogyókat, különféle gyümölcsöket, gyökereket, fák magvait, rovarokat, halakat, madarakat és emlősöket is eszik. Ínyencfalatai közé tartoznak a méz és a vadgyümölcsök (szeder, málna, áfonya), szívesen makkol, de megeszi a kígyót, békát hangyát és a méheket is. Ősszel megdézsmálja a mezőgazdasági terményeket, és a gyümölcsösökben is számottevő kárt okozhat. Néha ritkítja a hegyi legelők juh- vagy szarvasmarha állományát (esetleg disznókat is), ezeket a medvéket nevezik „vérmedvének”. A valóságban ezek nem erejük teljében levő medvék, hanem kiöregedettek, vagy betegek amelyek nem képesek a természetes feltételek mellett (konkurencia, ügyesség) ellátásukat biztosítani.