Állatok a kertünkben - A kutya 2.

Dömper, a berni pásztor (Fiskus O. fotó)

Nem, nem, nincs két kutyánk, egy is bőven elég. Újra Dömperről írok-képelek :) tágabban, vagyis hogyan is lett nekünk embereknek kutyánk?

A kutyafajták közötti genetikai variáció nem kisebb, mint a farkasok és a kutyák közötti (0,2%). Ez megdöbbentett. Olvastam arról is, hogy a kutya ősének Lorenz még az aranysakált tulajdonította, de ezt az elméletet állítólag hamar elvetették. Mára már viszonylag egyértelmű, hogy az ős a farkas.

Jól feltúrtam az udvart... (Fiskus fotó)

A kutya tehát a farkas háziasításával jött létre, amint azt mitokondriális  DNS adatok is bizonyítják1. A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában 10 000–100 000 évvel ez előttre teszik. A legkorábban háziasított állat, egy 14 000 évvel ezelőtti lelet is létezik (Oberkassel, Németország), ami valószínűleg egy kutya állkapocscsontja. Azonban olyan vélemény is létezik, hogy a kutyák az emberrel együtt jelentek meg hozzávetőleg 125 millió évvel ezelőtt.

A legtöbb lelet azonban Izreelből és Palesztina területéről származik, ami a kutya délnyugat-ázsiai eredetét látszik igazolni. A koponyaszerkezet alapján viszont a kelet-ázsiai kialakulás és a kínai farkastól való származás is lehetséges. A mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján is a kelet-ázsiai teória a valószínűbb, ugyanis innen származtak a legváltozatosabb minták. Viszont mára már bizonyos, hogy a kutya kizárólagos őse a farkas. 

Bár a képeken a kutyánk valahogy olyan komor, pedig Dömper meglehetősen vidám fickó, egyáltalán nem hasonlít egy farkashoz....de erről majd még írok.

Fotó és szöveg: Fiskus Olga és a wiki

Állatok a kertünkben - A kutya

Új családtagunk igen kedves kis szőrgombóc, bár egyelőre még volna mit tanulnia az illemről és a szófogadásról :D

A berni pásztorkutya törzsének hossza csak valamivel haladja meg a marmagasságát. Mellkasa széles, keresztmetszetben ovális alakú. Hátvonala vízszintes, lágyéka erős, fara enyhén lekerekített. Farka a csánk alá lóg, de a földig nem ér le, a kutya szablya formájúra hajlítva tartja. A válla lapos, izmos, hosszú és ferde. A masszív, egyenes lábak ízületei szépen kirajzolódnak, a mancsok a macskáéra emlékeztetnek. A nyak izmos, közepes hosszúságú. Erős fejének főbb jellemzői a lapos koponya, a határozott, de nem túlzottan kiugró-stopp, a szemek közti barázda sekély. Közepes nagyságú, háromszög alakú fülei magasan tűzöttek, a fej mellett lelógók. Szemei mandulavágásúak, szemhéjai feszesek.




A berni pásztorkutya harapása szabályos ollószerű. A kutya szőre félhosszú, szálai egyenesek vagy enyhén hullámosak. A berni pásztorkutya alapszíne mélyfekete, cserbarna és fehér rajzolattal. A cserbarna foltok csak a szem fölött, a pofán, a lábakon és a mellen lehetnek. A fehér rajzolat a homlokon látható szimmetrikus orrcsíkból, amely sem túl széles, sem túl keskeny nem lehet, és a szügyön lévő kereszt alakú foltból áll. A mancsoknak és farok végének lehetőleg fehérnek kell lennie, de ez nem kötelező. A mancsok fehérsége azonban nem nyúlhat feljebb a lábközépcsontoknál. A nyak elülső vagy hátulsó oldalán megjelenő fehér folt nem kívánatos, de elfogadható. A szem sötétbarna.

Nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám és barátságos kutya. Noha kifejezetten éber, s gazdáját, családját és otthonát megvédi minden rossz szándékú behatolótól, általában békésen viselkedik. Mély hangú ugatását csak akkor hallatja, ha komoly baj van. Figyelemmel kíséri, hogy mi történik körülötte, értelmi képességei jóval átlag felettiek. Gazdájához és családjához, hűséges, készséges és többnyire engedelmes is. A berni pásztorkutya rendszerint csodálatos játszótárs a gyerekek számára, akiket meg is védelmez. A macskákkal és egyéb háziállatokkal is jól megfér, mivel a vadászösztön szinte teljesen hiányzik belőle. Baj esetén gazdája mindig számíthat rá. A család barátaival szemben békés és barátságos. Egyes példányai hatalmaskodóan viselkedhetnek más kutyákkal, de a többség gond nélkül együtt tud élni fajtársaival.

Ez fajta meglehetősen gyorsan tanul. Elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle, s általában készségesen engedelmeskedik. Nagyon érzékeny gazdája hanghordozására. A legjobb eredmények akkor érhetők el vele, ha nyugodtan, szeretettel és következetesen bánnak vele. A berni pásztorkutyát általában társként, s nagy becsben tartják. Mégis érdemes lehet megpróbálkozni vele valamilyen kutyás sporttal. Az engedelmességi próbákon például egész szép eredményeket érhet el, főként,ha megfelelő felügyelet mellett dolgoztatják.

Szöveg: wiki, fotók: Fiskus Olga

Macska a házunk körül 2.

A macskafélék (Felidae) az emlősök osztályába, azon belül a ragadozók rendjébe tartozó család. Ausztrália (ide később az ember telepítette be őket) és Antarktika kivételével minden kontinensen és a legtöbb szigeten jelen vannak. Csodás alkalmazkodóképességük és vadásztechnikáik lehetővé tették azt, hogy minden élőhelyen kiválóan boldoguljanak, a trópusi esőerdőktől egészen a kopár sivatagokig. Megjelenésük is sokféle lehet: vannak kistermetű, fáramászó, karcsú vadászok, ugyanakkor hatalmas, erőteljes fajaik is léteznek.


A házimacskát körülbelül 10 000 éve háziasította az ember.

A macskafélék érzékszervei közül a legszembetűnőbb a szemük, mely kitűnő látást biztosít nekik. Hatalmas pupillájuk rendkívül érzékeny, könnyedén összehúzódik a fényben, vagy tágra nyílik a sötétben. Kitűnő éjszakai látásukban a tapetum lucidum nevű fényvisszaverő anyag is jelentősen közrejátszik, mely több fényt ver vissza a retinára. Erős éjszakai fényben ettől „világít” a macskák szeme.

A képek Finduszt, a macskánkat ábrázolják. Fotó: Fiskus Olga

Esti áhitat - 1.

A képeket a Balaton mellett készítettem.

Virágoskert - A napraforgó

Idén napraforgót vetettek a mellettünk lévő szántóra. Kisfiam értetlenkedve figyelte, hogy bár a neve szerint "forgó", mégis mindig egyfelé néz. Amikor rákerestem a napraforgóra (Helianthus annuus), mindenhol a névelemzéssel kezdték. Persze azt elfelejtették megemlíteni, hogy nem "forog", de tény, hogy arrafelé nő, ahonnan a legtöbb fényt kapja. A növény amúgy a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik, egyéves növény. Termesztett, a XVI. században került Amerikából Európába, az indiánok már 3000 évvel ezelőtt termesztették.

Magjának olaját étkezési célokra és gyógyszeres kenőcsök készítésére használják. A többszörösen telítetlen zsírsavakkal megelőzhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket, és csökkenthetjük a koleszterinszintet. A népi gyógyászatban nehezen gyógyuló sebek és száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták. A homeopátiás készítményekben görcsoldásra és láz csillapítására alkalmazzák.

A nyers, vagy a pirított napraforgó fogyasztása (és a héj szerteszét köpködése) régebben jellemzőbb volt, mint manapság. A napraforgó mag 47 százalék olajat tartalmaz, és annak 65 százaléka esszenciális olaj.
Sokkal értékesebb, ha a napraforgót fogyasztjuk, mint a belőle készülő, olajat.
Ha valakinek gondja van a koleszterinszintjével, a legjobb csemege, amit fogyaszthat, a pisztácia, és a napraforgómag.

Télen madáreleségként használjuk még itthon, ezt szinte mindegyik áttelelő énekesmadár-barátunk kedveli. De amiért elkezdtem írni a növényről: a napraforgó egyszerűen szép. Jó képnézegetést! (A képek a váli határban készültek :D)

Naplemente az ajtóból - 2

No, ez ilyen szép volt. És még az elefántok is vonultak a Vértesben :DDDD

Macska a házunk körül 1.

Nálunk a macska nem a házban, hanem a kertben lakik. De ott ő az úr, hiszen egyedüli háziállítként ő állhat a figyelem középpontjában. Mivel az egerek közös ellenségeink, ezért nagyon jól összebarátkoztunk, lévén már egeret is fogott.
Ő Findusz, a kandúr. 

Íme néhány kép róla.

Naplemente az ajtóból - 1

Se nem állat, se nem növény, de gyöngyörű. A naplemente. Nagyon szép és a konyhaablakból is látszik:) A tegnapiról töltök néhány fotót.

Ugye szépek?

Virágoskert - A pipacs

Egy lelketlen besurranó sajnos visszavetette a blogolásomat, mert elvitte az alapvető felszerelést hozzá: a laptopot.
Az élet azonban nem áll meg..... bár a laptop nem került elő, de lassan-lassan helyrerázódik az életünk.....

Az elmúlt hetekben a mellettünk lévő pipacsmezőben gyönyörködtünk. A pipacs (Papaver rhoeas), bár gyomnövény, de mindegyikünk szereti szép piros virágát. Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, a vegyszeres gyomirtás majdhogynem kiszorította a vetésből. Utak szélén, parlagokon azonban ma is sokat láthatunk. Kerti növénynek ritkán ültetik; ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat.

Számos nép neve van: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák. Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen, vagy főzve (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Virágszirmai vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele. Jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják. Nemesített változatait díszkertekbe ültetik. Gyermekeknél, a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!

szöveg forrása: wiki, képek: Fiskus Olga

Tavasz, tavasz... a kertünben

Húsvét

Állatok a kertünkben - A fácán

Fácánkakas

(Saját képekkel, szöveg forrása wiki.)

A napokban Karak végiglejtett a kertünkön, visszafojtott lélegzettel figyeltem.....sajnos erről kép nincsen, de akire valószínűleg vadászott, az nem Tás, hanem néhány jólfejlett fácántyúk, akik hozzánk járnak enni. A mókusunk ugyanis dőzsöl és szétszórja a mókuskaját, így a fácánok ide járnak uzsizni. Karak meg reggelizni :)


A fácán (Phasianus colchicus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe tartozik. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. A faj nevében szereplő colchicus jelző Kolhisz vidékére utal, amely a Kaukázus környékén található és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Európába a középkorban telepítették be és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább. Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.



Testhossza 53-89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-90 centiméter, testtömege 750-1700 gramm. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük. Hangja jellegzetes rikácsoló.


Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.
Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.

Fiskus O: Kiváncsi fácán a kertünkben

Virágoskert - Kockásliliom

Egyik kedvenc virágom a kockás liliom. Mindig vágytam rá, hogy legyen a kertünkben is, de védett növény lévén nem sok esélyem volt rá, hogy legyen....Sajnos a hagymáját nem nagyon leltem sehol sem. Amikor  a napokban azonban megláttam egyik kertészetben hajtatva, fel is vásároltam mindet :)))) 

Mocsaras réteken, láperdőkben lelhető fel a hazánkban élő egyetlen faj, a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris). Az egykor volt láprétek nagy kiterjedését és a növény korábbi elterjedtségét bizonyítják a virágszerető magyar ember által használt változatos elnevezések is, mint az ostáblaliliom, kotuliliom, bíbictojás, kakukkvirág, konyócska, szerencsemák, fekete tulipán és a mezei kisasszony.

A mocsári kockásliliom vagy kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris) a liliomfélék (Liliaceae) családjának kockásliliomfélék (Fritillaria) nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában, főleg Közép- és Délkelet-Európában található meg, de általában csak szórványosan; a rétgazdálkodás változása miatt sok helyen a kihalás fenyegeti. Magyarországon  védett növény, a Muravidéken, a Zalai-dombvidéken, a Zselicen, Csereháton, a Bodrogközben, a Beregi- és Szatmári-síkságonfordul elő. Kertekbe is szívesen ültetik dísznövényként.

Tulipánra emlékeztető, bókoló, harang alakú, 3-5 cm-es virágai magánosak, néha párosával fejlődnek április-május környékén. Színük bíbor vagy rózsaszínű, néha fehér (f. Alba változat), igen látványosak. A 6 egyforma lepellevél szabadon áll, rózsaszín vagy néha fehéres alapszínüket sakktáblaszerűen barnásvörös foltok tarkítják. A belső leplek a külsőknél szélesebbek. 

Különleges igényeik miatt az átlagosnál több figyelmet követelnek a kertészkedőktől. Hagymájuk törékeny és kiszáradásra hajlamos, ezért kézhezvétel után azonnal ültessük el őket. A tápanyagban dús, nedves talajt és környezetet kedvelik, ezért fordul elő gyakran, hogy a kertészetekben leggyakrabban kapható faj, a mocsári kockásliliom a helytelen tartási körülmények miatt nem virágzik.

Forrás: wiki

Fotók: Fiskus Olga

Madárbarát kert - A zöldike

Van még egy madarunk, amely szép zöld-sárga színű: a zöldike (Carduelis chloris). Hossza 15 cm, szárnyfesztávolsága 24–28 centiméter, testtömege 80–100 g. A magevőkre jellemző kúpos csőre halvány hússzínű. A kifejlett hím színe élénkzöld (erről kapta nevét is), a tojó színe tompább, szürkébb. Mindkét nemre jellemző az élénksárga szárnytükör és faroktő.

Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, mezőgazdasági területeken károkat okozhat – igaz, a hernyókat és ormányosbogarakat pusztítja. Állandó fajnak számít, bár telente alkalomadtán kóborol. Hangadása változatos, repülés közben pergő „tyü-tyü-tyü”, a költési időszakban pedig a madarászok által „zsírozás”-nak nevezett „dzöíí”.

A zöldike különféle erdőkben és az emberi tevékenység fás területein (parkok, temetők, kertek) fészkel magányosan vagy csoportokban. A fára épített fészek fűszálakból, mohából, gyökérszálakból készül, és a szülők tollpihékkel bélelik. Az 5–6 tojásból 13–14 nap költés után kelnek ki a fiókák, akik 11–14 nap múlva bekövetkező kirepülésükig fészeklakók. Évente rendszerint két fészekalj nő fel, az első április-májusban, a második a június-júliusi időszakban.

Képek: Fiskus Olga, forrás: wiki.

Madárbarát kert - A tengelice

Tyaf, tyaf, tyaf....írja Nemes Nagy Ágnes a "Mit beszél a tengelice" c. versében. Nagyon szép madár a tengelic (e nélkül is), latin neve: Carduelis carduelis.

Tápláléka félérett magvakból és bogyókból áll. A faj jelenleg nem veszélyeztetett. Népi elnevezése: stiglinc, ami a madár német nevéből ered.

Régebben a tengelic a kitartás és a termékenység szimbóluma volt.

Parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben találjuk meg, előszeretettel látogatja az etetőket.

A tengelicnek is, mint minden más tagnak a verébalakúak nemzetségéből, rövid nyaka és vékony lábai vannak. Hossza 12 centiméter, testtömege 14–19 gramm. Jellemző rá a feltűnően piros-fehér-fekete sávos fej, ez a fiatalokról még hiányzik. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Szárnya világosbarna, fekete és fehér mintázattal. 

Csőre hosszú és hegyes. A párzási időszakban viszont fehér. A nemek nem igazán különböznek egymástól. A hím kicsivel nagyobb, mint a tojó, arca sötétebb piros (én nem láttam különbséget....). Hasának alsó része sárgás. A szárnyon lévő kis fedőtollak feketék. A tojó feje kerekebb, hasa zöldes sárga színű. A szárnyon lévő kis fedőtollak barnák vagy szürkék.

A tengelic repülése hullámzó, stabil és sárga szárnya figyelemre méltó. Ki ékkő a kertünkben :D